Vélemény kerestetik: a kézzel készített termékek ára

a kézzel készített termékek ára


Ez a kérdés már régóta foglalkoztat, és most elsősorban a ti véleményetek érdekel: készítőké és a termékeket fogyasztóké egyaránt. A kérdés rendkívül szerteágazó, ezért az alábbiakban megpróbálok felvillantani pár szempontot melyek mentén gondolkodni lehet, de új szempontokra is nyitott vagyok. (Fenti kép: abbyladybug)

A legfőbb kérdés a kézművesek, iparművészek által készített termékek árával kapcsolatban, hogy vajon az áruk drágább, olcsóbb (-nak kéne lennie) mint a típusában hasonló, tömeggyártásban elérhető termékeké, esetleg ugyanannyi?

Tömeg vs. egyedi

Az egyik megközelítés szerint a kézműveseknek, iparművészeknek – és az általuk előállított termékeknek, azok árának – nem feladatuk versenyezni a tömeggyártásban készült termékekkel, hiszen egy egészen más piacon mozognak. Az egyedileg készült dolgok többnyire kis szériákban (maximum 50-100 darab ugyanabból a termékből), vagy sokszor csak egy-két darabos példányszámban készülnek így a gyártásukra nem éri meg hosszú gyártósorokat munkába állítani, ami költséghatékonyabbá teszi az előállítást. Nem beszélve arról, hogy az egyedi termékeket pont az teszi egyedivé, hogy kevés van belőle.

Ugyanakkor mindig is a piac döntött arról, hogy értékeli-e az egyedi dolgokat: hiába szebb és jobb az egyedi, ha nincs aki megfizesse az adott esetben öt- vagy hat számjegyű árat.

Mi van az árban?

Egy termék árát rengeteg tényező határozza meg az alapanyag árától kezdve, a terméket előállítók órabérén keresztül, a készítés körülményein át (pl. műhely, gépek stb.) a marketinging. Ezek a költségek – ha más és más súllyal is – de ugyanúgy jelentkeznek a nagy nemzetközi láncok által forgalmazott és a kézművesek, iparművészek által  előállított termékekben egyaránt. De milyen mértékben fogadjuk el ezt egyik és másik esetben?

Helyi erők

További szempont a kézműves, iparművész termékek áráról való gondolkodásban, hogy az ilyen termékek vásárlásával az esetek többségében a helyi gazdaságot, a kisvállalkozásokat támogatjuk. De vajon elég indok ez ahhoz, hogy megfizessük az adott esetben jóval magasabb árat?

Ti, akik nyitottak vagytok a a kézzel készült termékekre: milyen szempontokat mérlegeltek, amikor megnézitek a kézzel készült termékek árát?

És ti, akik kézzel készítitek a termékeiteket: milyen szempontokat mérlegeltek, amikor árcédulát tesztek a termékeitekre?

Felettébb kíváncsi vagyok a véleményetekre!

8 hozzászólás a Vélemény kerestetik: a kézzel készített termékek ára - [ ra/re ]

  1. Mike Tünde szerint:

    Nagyon jó kérdés, éppen ezeken meditálunk készítőként a társammal. Mert bizony, ha beleszámolunk mindent költséget, 1-1 termék előállítása nem tud versenyezni a tömegesen előállított termékekkel. De az sem járható út, ha minden plusz költséget megfizettetünk a vásárlóval, hiszen nem elvárható, hogy akkora különbözetet fizessenek egy kézzel készült termékre.
    Jómagam vásárlóként hajlandó vagyok többet kiadni egy kézzel készült termékért, díjazva a készítő munkáját, türelmét, elkötelezettségét. De az is tény, hogy nem engedhetem meg ezt minden alkalommal. Ez egyfajta különleges ajándék.
    Szerintem az egyedi készítésű termékeknek egy viszonylag szűk piaca van, de ők nagyon elkötelezettek.

  2. Én készítőként is, vásárlóként is azt gondolom, hogy nem lehetnek ugyanolyan árban, de nem is kell ugyanolyan árban lenniük.

    Nálam nagyon sok esetben csak egy-egy darab készül, mert az alapanyagaim nem boltban bármikor beszerezhetőek, sokszor hetekig vadászok,mire a zsákmányaimra akadok, és aztán még sokkal tovább állnak a “raktárban”, mire az -akár a világ két végéről származó- elemek egymásra találnak. És csak utána kezdődik maga az alkotás. Persze minden kézműves,iparművész célja az, hogy olyan anyagokból dolgozhasson, ami nem akárki számára hozzáférhető, de ezt felkutatni nem kis munka.

    Aztán ott van a folyamat. El lehet készíteni ugyanazt a tárgyat lélektelenül is, de ha azt szeretném elérni, márpedig én általában azt szeretném, ha lelke lenne, akkor muszáj hosszabb ideig elbogarászni vele, próbálgatni, hogyan a tökéletes.

    Mint alkotó, annyit írok a cédulára általában,amennyiért én magam is megvenném még, mint vásárló tisztában vagyok az érem másik oldalával, így azt gondolom, hogy hiába kerül sok esetben akár dupla vagy tripla annyiba, mégis megéri, mert lélek van benne.
    És ha azt veszem, hogy két tömeggyártott termék között is megvan sokszor ez a különbség, csak mondjuk a márkanév a drága, akkor már inkább a kézzel készített…

  3. Lencsi Művek szerint:

    A kérdés nagyon jó. Már hetek óta az árakon vacillálok. Ehhez leírok egy történetet.
    Mostanában leginkább babalabdákat készítek. Természetesen az első elkészült labda után rákerestem, hogy más mennyiért árulja. Ledöbbentem, hogy milyen olcsón árulják mások, pedig rengeteg aprólékos munka van vele. Ilyenkor mit lehet tenni? Ha felteszem kb 5-600 forinttal drágábban, elég sanszos, hogy nem fizetik meg. Tehát feltettem próbaként ugyanannyiért. Elkezdték vásárolni. Az x. eladott labda után emeltem 50forinttal…amin az ember egy doboz gyufát kap. Másnap elvittek annyiért egy labdát, de utána 1 hónapig nem volt vásárlóm. Ekkor ismét visszaálltam a régi árra és azóta megint fogynak. Ennyit számít 50forint?
    Szóval tényleg érdekes dolog ez az árképzés és sokszor tényleg nem lehet elkérni a ráfordított munka és idő árát.

  4. Aledi szerint:

    A fő szempont az, hogy nekem mennyit ér a befektetett munka. Mert van egy határ, ami alatt hozzá sem fogok, inkább olvasgatok… Sajnos ez a határ, úgy tűnik, mindenkinél más. Sok olyan terméket látni 1000-2000 Ft-ért, ami rutinos kézművesnek is több órai munkája. Ennyiért azért nem szabadna. Ugyanakkor persze figyelembe veszem a hasonló termékek árát, de bizony a minőségét, egyediségét is. Mert vásárlóként sem vagyok hajlandó többet fizetni CSAK azért, mert kézzel készült. Kell lennie benne valami plusznak, egyedinek, különlegesnek. Akkor viszont hajlandó vagyok többet fizetni érte.

  5. morso szerint:

    Készítőként elvárjuk és elvárhatjuk, hogy a termék ára képviselje, hogy egyedi és egyszeri termék. A kérdés szerintem inkább az, hogy kinek akarjuk eladni. Nyilván más értékrendet és stílust képviselnek, akik megengedhetik maguknak, hogy a termék megvételekor ne számítson az ár, mint azok, akiknek számít az ár, de az egyedi textilékszert pl. nem egy tucat-fuksz mellé akasztja a nyakába..

  6. Klári szerint:

    Amikor az etsy-n az egyik termékemet pár nap alatt több, mint 500-an “kedvencelték”, címlapra is került, de még mindig nem vettek meg egyet sem, megkérdeztem rutinos eladókat ott az etsy-n belül, hogy vajon azért-e, mert túl drágán adom? Meglepő módon azt a választ kaptam: nem, hanem túl olcsón. “Ha ennyiért adod, azzal azt üzened, hogy nem minőségi. Pedig az.” Árat emeltem, és a következő hétvégén több is elment… (Azóta már tudom, hogy az eladás egy ennél sokkal összetettebb játszma.)

    A saját áraimat azóta úgy igyekszem megállapítani, hogy figyelembe veszem mindazt, amit beleadok: az idő és anyag mellett minden egyéb apró tényezőt, ami még szerepet játszik (sok kicsi sokra megy).
    Felteszem én is a kérdést magamnak, én adnék-e érte annyit? Ha az jön ki, hogy nem, akkor érdemes elgondolkodnom azon, mit érdemes máshogy csinálnom, hogy kevesebb idő alatt vagy kevesebb anyagból el tudjam készíteni, vagy valahol máshol spórolni tudjak.
    Majd ellenőrzöm, hogy azok, akik hasonló dolgokat készítenek, hogyé adják. Ilyenkor nem csak azt nézem, hogy táska-táska, hanem azt is, hogy ugyanolyan minőségű anyagokat használt? praktikus a kialakítása? vajon kipróbálta-e a mindennapi használatban, hogy beválik? … és ha mindezeken végigmegyek, akkor általában viszonylag kicsi már a szórás.

    Magyarországon egy-egy vásáron sokszor csak a végleteket látom: néha túlzóan magas árakat, néha pedig felháborítóan alacsonyakat. A jól eltalált középmezőny szinte a legritkább. Alkotóként felháborít, amikor kézzel készített termékeken hanyagságot látok: cipzárat, amit talán egyszer, ha ki-be tudok húzni; gondatlanul bevarrt bélést; vacak csatokat-kapcsokat… Az ilyen termékeknek többnyire alacsony az áruk: aki gondatlan a kivitelezésben, az többnyire az árakat sem “fair” módon állapítja meg. De sajnos sok elkel ezekből a termékekből, mert nem minden vásárló tudja, mi mindenre kell figyelni. Majd később bosszankodik, és nem biztos, hogy azt mondja magában, hogy olcsó cuccot többet nem veszek, hanem lehet, hogy azt, hogy egyedi kézműves tárgyat többet nem veszek…

    Azt hiszem, nagyobb felelősséggel és figyelemmel kellene szabnunk az árainkat.

  7. Nyurgika szerint:

    Készítőként nehéz a dolgom nagyon, egyrészt azért, mert sajnos egyre több készítő már vállalatként működik, és ugyanúgy próbálják értékesíteni a termékeiket, mintha azok egy ember munkái lennének, holott nagy műhelyekben, sok bedolgozó által készülnek, nagyüzemben, tömeggyártásban, tehát semmiben nem különböznek egy bolti tömegárutól. Ők sajnos lenyomják az árakat. Pedig aki valóban hagyományosan, egyedül, valóban kézzel (vagy legalábbis >50%-ban kézzel) készíti a valóban egyedi termékeit, amiből valóban csak 1-1 darab készül, és darabonként alaphangon 2 óra az elkészítése átlagosan (persze lehet ennél sokkal több, és akár kevesebb is, de inkább több), egyszerűen nem tudja elkérni az árát. Ráadásul csak magát az elkészítés idejét számoltam, amit hosszú tervezői munka előz meg, megálmodni egy alkotást, van, hogy több napi/heti/havi ráfordítás, mert a kézműves alkotók nem boltban veszik az ihletet, annak jönnie kell, és bizony van amikor nem jön, vagy hiába jön, a végeredmény mégsem olyan lesz, mint elterveztük. És akkor kezdhetjük elölről az egészet. Egy-egy alkotás, mire eljut arra a pontra, hogy “árcédulát teszünk rá” rengeteg folyamaton megy keresztül. Szerencsére vannak, akik tisztában vannak ezzel, de sajnos sokan választják inkább az olcsó tucatcikket. Pedig annyi remek alkotó van, hogy elképesztő. Elég csak a meskára felnézni. Persze nem csak készítek, de szívesen vásárolok is, és mivel tudom, hogy mivel mennyit dolgozott a készítő, tisztában vagyok vele, hogy az ára, amibe kerül, teljesen korrekt, sőt sokszor találom túl alacsonynak, mert sajnos az említett vállalatként működő “álkézműves” termékeket árusítók lenyomják azokat. :( A legtöbb téves elgondolás, hogy a hozzá nem értők anyagköltségben gondolkodnak, hogy ugyan már, mi kerül ezen ennyibe, mikor kábé fél méter anyagot használt csak fel hozzá…, a munka, az idő, a befektetett energia, az egyedi kivitelezés olykor elfelejtődik, pedig éppen ez volna a lényeg, a lelke az egésznek. Minden kedves alkotó társamnak csak azt tudom üzenni, hogy ne hagyjuk, hogy elértéktelenítsék a munkánkat! 😉

  8. Manogyöngy szerint:

    Most leltem az oldalra, és nagyon jó feszegetni ezt a kérdést! Nekem nem az ál-kézművesekkel van bajom, hanem a hobbiból kézműveskedőkkel, akik örülnek, ha visszajön az anyagköltségük, mert nekik már ennyi elég. Nekik nem is lenne szabad árulniuk internetes boltban, mert nem számlaképesek, mégis ott vannak, nagyon alacsony árakkal.

    Még egy szempont, az anyagköltség. Gyöngyösként mennyit számoljak? Amennyit beletettem az ékszerbe, darabra? Mi van a maradék gyönggyel? Mi van, ha soha többet nem használom fel a maradékot? Megrendeléskor a vevő kedvéért meg kell vennem egy egész csomag gyöngyöt, akkor is, ha csak pár szemet használok fel. Ha így számolom, akkor már ráfizetéses is lehet az eladási ár. Én legalábbis ezzel is küzdök.

    Az etsy más tészta, félek, a magyaroknál épp fordítva működik, a drágább nem kell, lsd a babalabdás példát… pedig sokszor azt hiszik, hetekig készül egy-egy nyaklánc, mégis az árát sokallják. Ki érti ezt?


Hozzászólás:

You must be logged in to post a comment.